Valahogy ezekkel a szavakkal tudom leírni, amit érzek. A sokkolóan keményfeladatnak tűnő munka, a lehetőség a pénzkeresésre és arra, hogy helyre állnak végre a dolgok, megadta a kismillió kérdésre a fejemben a magyarázatot... Mint amikor az üveggömböt, amiben a hópelyhek vannak, talpraállítják és a szálló lassan aláhull. Ilyen erejű volt a változás.
Ez a nehéz munka, pedíg sok pozitív rég nem látott érzést a felszínre hozott:
Kérlek, uram,
adj lelkibékét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,
bátoságot, hogy változtassak, amin tudok
és bölcsességet, hogy felismerjem a külömbséget.
Harcosként kívánok szembenézni a problémákkal, kétlábon a földön, ami a nehezebb megoldás, de miért a könnyebb út lenne a célravezetőbb? A keményebb munka nagyobb, érettebb gyümölcsöt is terem...
Megadta a választ...
Helyemet a magyar valóságban, hogy hova tartok, hogy hol vagyok, hogy honnan jöttem stb... korlátaimat is belátom és lehetőségeimet is. Egótörés az volt, de kellemesebb így. Hálás vagyok.
a munkának van csak meg az eredménye... a semmittevésnek is meg van az eredménye, csak az olyan eredmény, amelyre nem vágyom.
Nah most irány és edzek, majd fexem, holnap éjszakás vagyok!
köszi, hogy elolvastad a bejegyzésem! szerbusz :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.